Buzsák

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A 15- 16. században nagy számú dalmát, ill. illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen, és az általuk hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

Háromféle ősi hímzést- a kék- piros, vagy fekete- piros fonallal varrt „vézást”, a „rátétest” és a sok színben pompázó „boszorkányost” – ma is varrják a falu asszonyai. Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban.

A legszebb darabok mindhárom féle hímzésből az 1997- ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

A település legrégebbi műemléke az egyhajós, félköríves szentélyű, román kori Fehér Kápolna, amely egy Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704- ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg. A katolikus templomot 1791- ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha és oltárterítő gyűjteménye országszerte ismert.

A János- hegyi pincesor műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat.

A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.

A Buzsáktól 5 km- re található Csisztafürdőt 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel.

wikipedia