Bázakerettye

Története
A település mint Bázakerettye csak 1937 óta létezik, előtte két önálló településből Bázából és Kerettyéből állt. Báza – jelentése bodza (szláv) – első említése 1352-ből való, Kerettye – jelentése vakondok (szintén szláv) – pedig 1353 óta szerepel az iratokban.

A XVI. században a térség mind a Kerecseny család birtokába tartozik. A török időkben valószínűleg gyéren lakottá vált a település, s majd a XVIII. század elején válik ismételten lakottá a két falu. A különböző adókedvezmények által idecsalogatott jobbágyok száma 1778-ra 60, illetve 91 fő volt. Ekkor a térség központja a mai Bánokszentgyörgy volt. A 19. század eseménymentesen telt el itt, a terület egy rendkívül visszamaradott körzetté vált.

1923-ban azonban hirtelen szerencse köszöntött a két falura, mivel Kerettye határában az Angol – Perzsa Olajtársaság próbafúrása során kőolajat kerestek a földben, ám ekkor még nem találtak. 1937. február 9-én azonban az EUROGASCO cég sikerrel járt így megtalálva Magyarország első kőolajmezejét, amely egyben metángáz forrásként is szolgált. 1938-ig összesen 3 kutat fúrtak az újonnan egyesített településen leginkább Báza és Kerettye között.

A II. világháború alatt a kutakat hadiüzemnek nyilvánították, az ott dolgozókat nem vitték frontra, így Bázakerettye lakossága nem szenvedett nagy kárt a háború során eltekintve pár légicsapástól és a németek kitelepítési akcióitól.

Az olajmező azonban természetes kimerülése folytán hamar vesztett korai nagy teljesítményéből, ezért azt gyorsan államosították, vezetőit perbe fogták. Később mélyebb rétegekben újabb kőolajat találtak, amely a 60-as – 70-es években a térség vezető településévé teszik a községet, ahol van, hogy 1700-an is dolgoznak.

Mára az olajmezők nagyrészt kiürültek, így már mindössze 100 ember dolgozik az ehhez kapcsolódó létesítményekben. Azonban az 1990-es években a községben felfedezett termálvíz újabb lendületet adott Bázakerettye fejlődésének.