A XVIII. század folyamán a hévízi tó kiemelkedett az ismeretlenségből, s a század végén megszületett Hévízfürdő.1731 – ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését és ismertetését Szláby Ferenc, Zala megye tiszti főorvosa és fizikusa végezte el 1769 – ben. A század vége…

Éljük át a mozgás felszabadító érzését, óvjuk egészségünket varázslatos tájakon, utánozhatatlan élményekkel gazdagodva – ezt jelenti Hévízen és környékén az aktív üdülés. Minden évszakban egyaránt minden korosztály számára fontos a rendszeres testmozgás, mert hozzájárul a szellemi képességek megőrzéséhez, megfelelő kondíció fenntartásához, a szervezet ellenálló képességének növeléséhez. Minél hosszabb ideig tart és minél intenzívebb a mozgás, annál jelentősebb pozitív hatást gyakorol…

Belső-Somogy nyugati részén találjuk a 317 lakosú kisközséget. Múltja az 1220-as évekre nyúlik vissza. A faluról egy 1389-ből származó irat, mint Segesd vár javadalma tesz említést. A történelem viharaiban egyedül a többször átépített templom utal a gazdag múltra.

Fekvése A község Zalaszentbalázstól nyugatra hatalmas erdőségek között fekszik. A Kürtösi-patak folyik át a falun, régen Malomároknak nevezték. Határa dombos, agyagos, árkokkal szabdalt. Nehezen megközelíthető volt egészen 1967-ig, amikor épült köves útja.

Elõször 1412-ben említik, Sarosbodorfalu néven. A török dúlás idején elpusztult. A középkori eredetû templom romjai az elmúlt században még megvoltak, a legenda szerint barátok éltek itt. Istentisztelet alatt a törökök megtámadták a templomot és sok embert megöltek. A község belterületén temetõre bukkantak, ahol tömegsírok, pénzek kerültek a felszínre, amelyek az 1500-as évekre utalnak.

Az 585 lakosú település a Balatontól délre 3 km távolságra fekszik. Balatonkeresztúrról a 7-es főútról, Marcali irányában a 68-as főútról közelíthető meg. A főút kétoldalán húzódik 2,5 km hosszban.

Balatongyörök a Balaton északi partján, a Keszthelyi-öböl szájánál fekvő település, a 71-es főút mellett. A község két vasútmegállóhellyel (Balatongyörök és Becehegy) rendelkezik a Balatonszentgyörgy–Keszthely–Tapolca vasútvonalon. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel és Tapolcával.

A Tapolcai-medence peremén helyezkedik el Balatonederics. Vulkánikus földkúpoktól – Szent-György hegytől, Csobánctól- félkörben fogva található. A hegységek, a dombság, a síkság a Balaton és a patakok változatossá teszik a tájat. A hegyek zöldjei közül ki-kinéző fehér dolomitrögök még jobban kiemelik a táj változatos szépségét.

Balatonberény területe a régészeti feltárások tanúsága szerint nagyjából 6.500 éve folyamatosan lakott. Már az újkőkor embere is megfordult e vidéken, de vannak leletek a bronzkorból is. A rómaiak nyomát is őrzi településünk: a Balaton medrében a híres régész, Rómer Flóris római kutat és téglákat talált, valamint a község más részeiről római sírok és pénzérmék kerültek elő.

Az ötszáz lélekszámú település Zalaegerszegtől 15 kilométerre délnyugatra, dombok között fekszik. Legnagyobb patakja a Pálosfai-patak. Első említése már 1128-ból ismert. Jézus szíve római katolikus templomát 1933-34-ben építették.