Zala megye legősibb települése, a Zalaegerszegtől 5 km-re délre, a Csengő patak által körülölelt 535 lakosú Csatár, melynek első említése már 1141-ből való: Chitary. Az 1100-as évek közepén már Bencés Apátság működött itt. Római katolikus templomát a 13. században építették román stílusban, majd 1738-ban barokk ízlés szerint állították helyre.

Csapi Zala megye déli részén, Nagykanizsától északkeletre fekvő kistelepülés. Önkormányzata Nagyrécse községben működik. A település közúton Galambok és Zalasárszeg felől érhető el egy-egy három, illetve négy kilométeres bekötőúton a 7-es főút felől.

Belső-Somogy nyugati részén találjuk a 317 lakosú kisközséget. Múltja az 1220-as évekre nyúlik vissza. A faluról egy 1389-ből származó irat, mint Segesd vár javadalma tesz említést. A történelem viharaiban egyedül a többször átépített templom utal a gazdag múltra.

Fekvése A Bakony utolsó nyúlványának, a Rendeki vagy a sokak által mondott Csúcsoshegy (374 m ) lábánál fekszik. Határoló települései: Sümeg, Nagytárkány, Nyirespuszta, Gyepükaján, Zalagyömörő, Szentimrefalva. A falu nagy része a domb kisebb-nagyobb kiemelkedésein terül el, így egyes utcáiban jelentős szintkülönbség-emelkedés figyelhető meg.

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A 15- 16. században nagy számú dalmát, ill. illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen, és az általuk hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

Bucsuta egy zalai kisközség, melynek lakosai mindig arra törekedtek, hogy a falu épüljön, szépüljön akár társadalmi munkában is. A lakosság összefogására nem lehet panasz, mindent megtesznek azért, hogy a település igazodjon a kor követelményeihez.

A falu legfőbb nevezetessége a Szent László király tiszteletére szentelt templom és a személyéhez fűződő itteni legenda.  A monda szerint Szent László király az ellenség elől menekülve Kanizsán a mocsárba ugratott. Lova kitartó úszás után tudott csak partot érni egy kis szigeten.

Fekvése A község Zalaszentbalázstól nyugatra hatalmas erdőségek között fekszik. A Kürtösi-patak folyik át a falun, régen Malomároknak nevezték. Határa dombos, agyagos, árkokkal szabdalt. Nehezen megközelíthető volt egészen 1967-ig, amikor épült köves útja.

A település múltja Első írásos említése: 1288 (Zurchuk). Nevét az itt birtokos Bor(s)szörcsöki Bors családtól nyerte. A 16. sz. második felében és a 17. sz. elején puszta. Jobbágyi részét mint pusztát a Csoron család (1548), majd a veszprémi püspökség birtokolta.

A település a Becsehely–Bak fontosabb mellékút – amelyen Letenye és Zalaegerszeg közúti összeköttetése biztosított – mentén hosszában terül el, nyugat felé Bázakerettyével köti össze egy aszfaltút. Jó autóbuszközlekedéssel rendelkezik, elsősorban a Letenye, Nagykanizsa és Zalaegerszeg felől érkező járatok érintik.